Ma már tudjuk, hogy ahhoz, hogy elem egy másik elemmé alakuljon, belső, az atommagban történő változás szükséges. Korszerű részecskegyorsítókban ma már megoldható, hogy néhány aranyatomot (nagy költséggel) előállítsunk valamely más atomból, de ez pusztán érdekes lenne, az alkimisták vágyát a gazdagságra az sem teljesíthetné.

A XVIII. században kezdte el a kémia önálló életét. Lassan elvált a misztikummal teli, sokszor varázslás szintjén zajló alkímiától és annak laboratóriumi módszereit, ismereteit alkalmazva önálló tudománnyá vált. Sokat köszönthetük az alkimistáknak. Megteremtették a kémiai laboratóriumi technika alapjait, munkálkodásaik során rengeteg tapasztalatot szereztek. Kidolgozták olyan technológiák lépéseit, mint a desztillálás, a selyem fehérítése, a merített papír készítése, a cukorgyártás, a salétromfőzés stb. Az alkimista műhelyekben megtalálhatók voltak olyan ma is használt eszközök, mint a lombik vagy a retorta.

Pár kép:

A speciális tudásnak minden korban megvan a maga bennfentessége, amelyet egy sajátos nyelvezet és szimbolika is jelképez. Az alkimisták egymást is alig értették, így nem csoda, hogy a köznép semmit sem érthetett tevékenységükből. Tény, hogy az aranycsinálás titkát senki sem találta meg közülük. Ezen ma már nem csodálkozunk.